|
Tudnivalók a kemoterápiáról
2005.04.20. 23:19
Tudnivalók a kemoterápiáról
Tudnivalók a kemoterápiáról
B e v e z e t é s
Kedves Betegünk!
A rosszindulatú daganat megjelenése valamennyiünkben nagy megrázkódtatást okoz, s kellő tapasztalat, illetve tudásanyag hiányában csak lassan dolgozható fel. A különböző daganatféleségek más és más természetűek, jobb és kevésbé kedvező kórjóslatúak.
Egy adott kórkép nem jelent feltétlenül súlyos betegséget, mely állandó, mellékhatásokkal járó kezeléseket tesz szükségessé, de mindenképpen megváltozott helyzetnek felel meg. A betegekre jutó kevés idő, a tájékoztatás hiánya nem egyszer reménytelenebbnek tünteti fel a betegséget, mint amilyen az a valóságban. A betegség okozta új élettérben kívánunk olyan információkat átadni, melyek hosszú évek alatt, sok ország betegeiben, gyógyító személyzetében fogalmazódtak meg.
A betegtájékoztató füzetek természetesen nem helyettesítik a kezelőszemélyzettel folytatott beszélgetéseket. Az a céljuk, hogy az egészségügyi intézetekbe kerülők ne maradjanak teljesen egyedül gondjaikkal, felmerülő gondolataikkal.
A folyamatosan kiadott füzetek, melyek a Magyar Onkológusok Társasága pszichoonkológiai szekciója, a Klinikai Onkológusok Munkacsoportja, illetve a Cyanamid Hungary Kft, a Lederle Gyógyszergyár Hivatalos Képviselete együttműködésében jöttek létre, részben olyan általános kérdésekkel foglalkoznak, melyek gyakorlatilag valamennyi rosszindulatú daganat kezelésekor felmerülnek, részben pedig a lényegesebb kórformákban alkalmazott kezelések következtében kialakult mellékhatások ellátását érintik. E füzetek a leggyakrabban felmerülő kérdések tárgyilagos megfogalmazásában is segítséget nyújthatnak, s ezáltal lehetővé válhat a minél tökéletesebb információáramoltatás.
A szerzők annak reményében bocsátják útjukra ezen tájékoztató füzeteket, hogy segítségükkel a betegek kiszolgáltatottság-érzése csökken, tanácsaik elősegítik a jobb együttműködési készséget és lerövidítik az óhatatlanul fellépő lelki krízis időszakát.
A szerzők
MI A CITOSZTATIKUS KEZELÉS, ÉS AZ HOGYAN FEJTI KI HATÁSÁT?
Mi a citosztatikus kezelés?
A citosztatikus kezelés, illetőleg az annak a szinonimájaként használt kemoterápia a daganatsejtek növekedésének, szaporodásának megállítását jelenti. A kemoterápia állhat egyetlen gyógyszerből, de rendszerint kombinációban történő bejuttatásával lehetőség nyílik arra, hogy különböző támadásponttal hatva az egyes gyógyszerek tökéletesebb daganatellenes hatást fejtsenek ki.
A gyógyszeres kezelés lehet műtéte megelőző, illetőleg műtétet követő biztonsági vagy gyógyító célzatú.
A műtét előtti kezelés lényege, hogy a sebészileg eltávolítandó daganat méretét megkisebbítse, az operáció utáni ellátás szerepe pedig abban áll, hogy a műtét során esetlegesen leszakadó daganatsejteket még kitapadásuk előtt elpusztítsa.
Az ún. gyógyító kezelés azt a célt szolgálja, hogy a már kialakult áttét elpusztíthatóvá váljék.
Hogyan fejtik ki hatásukat a citosztatikus szerek?
A daganatsejtek a szervezet valamennyi korlátozó tevékenysége alól mentesen, féktelenül növekednek. A citosztatikumok szerepe abban áll, hogy ezen sejteket növekedésük közben elpusztítsa, azok további szaporodását meggátolja. A kemoterápia számtalan úton bejuttatható. A gyógyszer bevehető szájon keresztül, izomba adható, vagy vénásan juttatható a szervezetbe. További lehetőséget biztosít, hogy abba az érbe adják a daganatsejt megölését célzó gyógyszert, melyet az ér közvetlenül ellát. Ez az úgynevezett helyi vagy más néven intraarteriális kezelés. Az érpályába juttatott gyógyszer elméletileg valamennyi sejthez eljuthat, és mivel azok a sejtek szaporodását hivatottak meggátolni, érthető, hogy nemcsak a daganatos sejtek esnek a kezelés áldozatául, hanem párhuzamosan az ép szövetek is károsodnak.
Ennek jelentősége talán a hajhullásban érthető meg a legjobban, hiszen a citosztatikus szert az orvosok elvben természetszerűleg nem azért adják, hogy a haj kihulljék, hanem bejuttatásának célja a daganatsejtek elpusztítása. Másodlagosan azonban az ép sejtek is a kezelés áldozatává válhatnak, és éppen ezért alakulnak ki az úgynevezett nemkívánatos mellékhatások.
Mi a citosztatikumok bejuttatásának módozata?
A daganatellenes szerek bejuttatásának módozatai a következők:
1. Szájon keresztül
E kezelésmódozat lényege megegyezik a számtalan egyéb gyógyszer bejuttatásával. A szájon keresztül bevett gyógyszer a gyomor-bél csatornából felszívódva kerül a vérpályába és jut el a daganatos sejtekhez. Több gyógyszer azonban nem adható szájon át, lévén az a gyomor-bél csatornából nem szívódik fel, és változatlan formában ürülne ki a szervezetből.
2. Intramuszkurális (izomba juttatott citosztatikum)
Az így beadott gyógyszer egyenletesen és viszonylag lassan szívódik fel és kerül a vérpályába.
3. Intravénás
A citosztatikumok döntő többségét intravénásan, direkt injekcióban, illetőleg nagyrészt infúzióban adják be. Az infúziós bejuttatás lényege, hogy a szer elhúzódóbban kerüljön a szervezetbe, így állandó szintet fenntartva a vérpályában nagyobb a valószínűsége a daganatsejtek elpusztításának.
Az infúziós beadásmód másik fontossága, hogy a citosztatikumok éppen általános sejtkárosító mellékhatása következtében a véna falát is elpusztítaná, így, erősen felhígítva a normális folyadékban , lényegesen kisebb a sejtpusztítás valószínűsége.
Az infúzió állandó bejuttatásának betegkímélő lehetősége az úgynevezett kanülök beépítése. Ezeken keresztül lehetővé válik, hogy nemcsak aktuálisan 1-2 óráig adják a gyógyszereket, hanem a véna újabb megszúrása nélkül több napon keresztül folyjék az infúzió, illetőleg az is lehetővé válik, hogy csak időszakosan, hetente vagy havonta váljék bejuttathatóvá a gyógyszer a beteg fájdalmát okozó újabb vénás szúrások nélkül.
Fájdalmas-e a kemoterápia?
A kemoterápia önmagában fájdalmat nem okoz. A gyógyszerek aktuálisan olyan mellékhatásokkal nem rendelkeznek, amelyek közvetlenül panaszt okoznának. A vénásan bejuttatott szerek azonban, ha kilépnek a vénás hálózatból, igen komoly nehézséget jelenthetnek. A nem kellő helyre beiktatott gyógyszer (pl. a véna fala kiszakad) azonnali heves fájdalmat okoz. Ennél lényegesen kellemetlenebb mellékhatás, hogy mivel az úgynevezett normális izom- vagy bőrsejtek a citosztatikus szer hatására elhalnak, olyan seb (fekély) alakul ki, mely nemcsak jelentős fájdalmakkal jár, hanem lassan gyógyulva komoly nehézséget jelent. A keringésből kikerült (melléadott) szer a beadást közvetlenül követően bőrpírt, illetőleg helyi kisfokú gyulladást okoz. A későbbiekben ez a szövetek elhalása következtében olyan sebesedéssel jár, mely egyben a végtag átmeneti használatának zavarát is jelentheti. Ezért a megjelenő azonnali fájdalom figyelemfelhívó, és elősegíti annak lehetőségét, hogy a megfelelő ellátást követően ne jöjjön létre sebesedés.
Hol történjék a gyógyszeres kezelés?
A kemoterápiára végső soron bárhol sor kerülhet, ahol annak feltételei adottak.
A citosztatikus kezelés idejére nem szükségszerű a betegnek kórházba feküdnie. A kezelés nagyrészt járóbeteg-ellátás keretein belül történik. A tabletták szedésére a betegek otthonában, a vénás injekciók, infúziók beadására kórházakban, illetőleg kijelölt rendelőintézetekben kerül sor. Egyes injekciók, mint például az interferon, vagy más szerek a beteg otthonában a háziorvos, illetőleg megfelelő körzeti nővér által is beadhatók.
Pénzbe kerül-e a kemoterápia?
A törvény biztosította lehetőségek alapján a kemoterápia önmagában nem kerül pénzbe. A kísérő gyógyszerek beszerzése azonban a társadalombiztosítási támogatás mértékétől függően a beteget terheli.
Meddig és milyen időközönként juttatják be a gyógyszereket?
A citosztatikumok nagy részét havi elosztásban adják. Vannak gyógyszerek, például a tabletták, melyek szedése folyamatosan történik. Az injekciók, infúziók beadására adott időben kerül sor. Általában 3-5 hetes időszakonként ismétlik azokat.
A kezelés időtartamát a betegség súlyossága, az egyes gyógyszerek várható hatása határozza meg. Durva megközelítéssel elmondható, hogy mintegy 4-6 kezelési ciklus után, a szükséges kontrollok elvégeztét követően fejeződik be a terápia.
A befejezés azonban az esetek egy részében nem jelenti a kezelés végét, hiszen a betegek 3-5 havi kontrollvizsgálatot követően esetleges újabb gyógyszeres terápiában terápiában részesülnek. A kezelés időtartamát nagyrészt a beteg általános állapota, az alkalmazott citosztatikum hatékonysága határozza meg. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy a gyógyszeres hatás eléréséhez az esetek nagy részében több kezelési ciklusra van szükség, és a gyógyszer kellő koncentrátumának elérése nélkül a terápia nem lehet hatékony.
Ennek értelmében rendszerint 2 vagy esetenként 3 kezelési időszak után (2-3 hónap) mondható csak ki, hogy a terápia eredményes volt-e avagy sem. Hatástalanság esetében újabb kezelési kombinációk jönnek szóba, de azok hatékonyságát ismét csak 2-3 hónap múlva lehet lemérni.
Az orvos a betegét statisztikai tapasztalatoknak megfelelően kezeli, de természetszerűleg nagyon is egyénre szabottan. Ez annyit jelent, ha egy gyógyszer már 1.000 betegen segített, nagy valószínűségű, hogy az újabb betegnél is hatékony lesz. Azonban sajnálatos módon minden egyes beteg esetében újra szükséges felmérni a kezelés lehetőségeit, s ebben segít a statisztikai ismeret.
Mit kell erről tudnia a betegnek?
Először is a kezelés az összes mellékhatásaival együtt bizonyos türelmet igényel, hiszen azonnal megmondani, hogy a szer vagy annak kombinációja hatékony volt-e, avagy sem, nem lehet.
2-3 ciklust követően lehet következtetni a hatékonyságra részben fizikális vizsgálatok eredményének ismeretében, részben a képalkotó eljárások leleteit felhasználva.
Az orvos tehát csak ezek elvégezte után, esetenként nem rövid kezelési időszakot követően tud arra a kérdésre érdemben válaszolni, hogy az alkalmazott terápia hatékony volt-e.
Hogyan lehet megtudni, hogy a kezelés hatékonynak bizonyult?
Az elvégzett vérvizsgálatok alapján az úgynevezett markerek, illetőleg az egyes összetevők analízise az esetek egy részében megválaszolhatja e kérdést.
A különböző szcintigráfiás, röntgen-, computertomográfiás, illetőleg mágneses rezonanciás vizsgálatok még további közelítést adnak.
A beteg ezektől függetlenül azonban önmaga érzi, hogy a kezelések mellékhatásait (hányinger, közérzetromlás, étvágytalanság, stb.) leszámítva összességében jobban van-e, mint a kezelések megkezdése előtt. A testsúlygyarapodás, az étvágy fokozódása, a hangulat emelkedettsége a javulás jó jellemzője. A daganatterápia hatékonyságának érdekes megfigyelési lehetősége az úgynevezett daganatfellángolási tünet-együttes. A citosztatikus terápia következményeképpen az addig fájdalmas területek fájdalmainak rövid ideig tartó fokozódása, a meglévő panaszok esetleges növekedése jelenti azt, hogy a gyógyszer használ.
A korábban meglévő csontfájdalmak gyógyszeres kezelést követő átmeneti fokozódása, a daganatot fedő bőr rövid ideig tartó, szintén kezelést követő duzzadása, vérbősége bizonyíthatja a kezelés hatékonyságát.
Miért alakulnak ki mellékhatások?
A leggyakoribb mellékhatások a hányinger, a hányás, az étvágytalanság, a gyengeség, a hajhullás, a hasmenés. A gyógyszeres kezelések mellékhatásainak egy része a vérsejtek elpusztulásából áll, ez azonban panaszokat nem okoz.
A mellékhatás kifejlődésének lényege a kemoterapeutikum általános hatásából adódik. A gyógyszer valamennyi osztódó sejt működését leállítja, és végezetül elpusztítja azt. Osztódás valamennyi ép sejtben megfigyelhető különböző mértékben. A hajhullás az osztódó hajhagymasejtek pusztulásának következménye. A vérképzőszervi károsodás az osztódó vérelemek elpusztulása miatt alakul ki. A hasmenés a bélflóra megváltozásának, illetőleg a bélnyálkahártya sejtjeinek elhalása miatt fejlődik ki. A hányinger, hányás más hatásmechanizmus alapján alakul ki, s az a központi idegrendszer izgatása következtében jön létre.
A mellékhatások döntő többsége tehát amiatt lép fel, hogy a daganatpusztító szerek nemcsak a kóros sejteket ölik meg, hanem az ép elemekre is kifejtik hatásukat.
A különböző gyógyszereknek különböző melléhatásaik vannak. Így nem feltétlenül következik be minden egyes gyógyszertől minden egyes káros mellékhatás.
Vannak olyan gyógyszerek, amelyek alkalmazása esetén hajhullás tapasztalható, míg mások ilyen hatást nem fejtenek ki.
Az egyes mellékhatásokról a beteg orvosa tud kellő információt adni, hiszen ahány gyógyszert alkalmaznak, az annyiféle mellékhatást jelenthet.
Meddig tart a mellékhatás?
A mellékhatások általában a kezelések befejeztéig állhatnak fenn éppen az elmondott hatásmechanizmus alapján. (a kemoterapeutikumok nemcsak a kóros sejteket, hanem az ép, osztódó alakokat is elpusztítják).
Az aktuális mellékhatás időtartama szintén a különböző gyógyszerektől függ. Vannak olyan gyógyszerek, melyek mellékhatása 4-6 óra alatt lecseng, míg másoké napokon keresztül fennáll.
Általánosságban elmondható, hogy egy kezelési ciklust követően mintegy 4-7 napon keresztül állhat fenn émelygés, hányinger, közérzetromlás, étvágytalanság.
A kúrák közötti szünetben ezen mellékhatások gyakorlatilag tökéletesen megszűnnek, de az újabb ciklust követően, illetőleg az alatt az esetek egy részében újra ismétlődnek. A feltételes reflex kialakulása a mellékhatások jelentkeztét még inkább elősegíti. A kórházi kezeléseket kapó betegben kialakult hányás az esetek egy részében már a kórház kapujában, esetleg a kórházba érkezés előtt felléphet. E hatás természetszerűleg a feltételes reflexekkel van összefüggésben, és csak súlyosbodik az idő előrehaladtával. Ilyen esetekben a kellő lelki odafigyelés, illetőleg bizonyos gyógyszerek alkalmazása ezen ördögi kört megszakíthatja és a már kialakult reflexet elmulaszthatja. A mellékhatás tudata lelkileg bizonyos mértékig uralható. Azonban a "valamit valamiért" elv szem előtt tartása éppen a jobb tűrőképességet alakíthatja ki. Ha a mellékhatások időtartamát összeadjuk a különböző kezelési ciklusokban (azok ciklusonként kb. 4-7 napig tartanak), s azt összehasonlítjuk a várható nyereséggel, úgy érezzük, olyan lelki plusz megélését teszi lehetővé, mely a kellemetlen mellékhatások jobb megértését és végső soron uralását biztosítja. Nem szabad elfelejteni, hogy a különböző nemkívánatos események betegenként is alapvetően változnak. Bizonyos emberekben a mellékhatások kifejezettebbek, míg másokban egyáltalán nem lépnek fel ugyanattól a gyógyszertől. Ezért a folyosó-információk az esetek döntő többségében nem növelik a beteg tűrőképességét. A legtökéletesebb segítséget, a megfelelő információt a beteg kezelőorvos tudja megadni. Így messzemenően javasolható, hogy a várható mellékhatásokat a beteg mindenkori orvosával tárgyalja meg.
Étkezés és citosztatikus kezelés
Miért fontos az étkezés?
A megfelelő étkezés a beteg ellenálló képességét, általános kondícióját biztosítja. Leromló állapotban a kezelés keresztülvihetősége kifejezetten csökken. A kellő vitaminkoncentráció hiányában a vér fehérjetartalma csökken, s emiatt a szervezet ellenálló képessége romlik, a társbetegségek kialakulására tehát lényegesen nagyobb lehetőség nyílik. A szükséges kalória bevitel hiányában a betegek teljesítőképessége csökken, és az általános állapot romlása nem a daganat előrehaladás, hanem a kalória bevitel hiánya következtében lép fel. A fehérjeszint csökkenése részben az ellenálló képesség megváltozásához, részben az izomerő romlásához vezet. A szervezetbe kerülő tápanyag kalóriatartalma alacsony, illetőleg be sem jut az étvágytalanság és ételundor következtében. Az energiaháztartás biztosítása érdekében az emberi test a meglévő fehérjéket kezdi égetni, és azokból szabadít fel energiát. Ha pedig a szervezet fehérjetartalma csökken, kialakulhatnak azon nemkívánatos mellékhatások, melyeket a fentiekben említettünk. A fehérjetartalom csökkenése következtében általános ödémakészség alakulhat ki, amely esetleg a korábban is fennálló végtagi duzzanatok vagy hasi- esetleg mellkasi folyadékgyülemek növekedését jelentheti.
Hogyan befolyásolható az étvágy?
Az ételek gusztusos elkészítése, a tálalás tökéletesítése, esetlegesen társaság bevonása az étvágyat önmagában fokozhatja. A különböző ételféleségek időszakos, gondos megválogatása további étvágyjavulást okoz.Kalóriát étvágy fennállta nélkül is be lehet vinni, ha nem is könnyűszerrel.
Az olajos magvak (mogyoró, dió stb.) kis mennyiségben nagy kalóriát tartalmaznak. Tehát olyan esetekben ajánlhatók, amikor a betegnek ételundora van, így a magvak elfogyasztásával kalóriahiány is nem alakul ki. A kalóriabevitelt kis mennyiségű alkohollal (Tokaji aszú), magas szénhidráttartalmú ételekkel (csokoládé), vagy olyan ételféleség bevitelével (zsíros kenyér) fokozhatjuk, melyek esetleg a korábbi napi étrendből kimaradtak. A kalóriabevitelt fokozhatjuk úgy is, hogy a korábbi kalóriamentes folyadékot (víz) pl. tejre, esetleg szörpökre cseréljük fel. Ugyancsak fokozható a kalóriabevitel kikevert tojással, amelyben sok a cukor, ennek következtében bő a szénhidrátrészesedés. A táplálék megválasztását azonban a mindenkori kezelőorvossal kell megbeszélni, hiszen cukorbeteg nem ehet kikevert tojást sok szénhidráttal, vagy a különböző betegségekben esetleg olyan diétás megszorítások szükségesek, amelyeket a beteg nem feltétlenül ismer. A naponkénti többszöri étkezés szintén a kalóriabevitel nagyságát növelheti. Étvágytalan betegnél nem elvárható, hogy egyszerre nagy mennyiségű táplálékot jutasson a szervezetébe. Ha ugyanazt a mennyiséget részekre osztja el, akkor könnyen bevihető a napi kalóriaszükséglet. A betegség önmagában, illetőleg az alkalmazott gyógyszerek a beteg táplálkozási szokásainak megváltozásához vezethetnek. Bizonyos daganatok esetében például kifejezett húsundor alakul ki, így annak erőltetése a család, illetőleg a beteg által teljes mértékben felesleges.
A megfelelő tápszerek alkalmazása
Léteznek olyan gyógyszernek nem nevezhető tápanyagok, melyeket gyógyszergyárak állítanak elő, s amelyek a betegek étkezését segítik. Azok zsírokat, szénhidrátokat, fehérjéket tartalmaznak, tehát mindazon alapanyagokkal rendelkeznek, melyeket esetleg nehéz rágás vagy a szájban elhelyezkedő sebek következtében a beteg megenni, megrágni nem tudna. Nyelési zavarok esetén (például: nyelőcsődaganatok vagy szűkületek) a megfelelően előkészített tápanyagok, turmixolt ételek jelenthetik a kalóriabevitel zavartalanságát. A különböző betegségek, illetőleg gyógyszerek részben vese-, illetőleg hólyag- stb. bántalmakhoz vezethetnek. Ilyen esetekben a kezelőorvossal kell mindig megbeszélni a beviendő folyadék mennyiségét és annak minőségét is. Az alkohol néhány gyógyszerrel kölcsönhatásba léphet, így a kezelés alatt az általánosságban kerülendő. A nagy mennyiségű alkohol önmagában is hosszú távon étvágytalanságot okozhat, ezért nem a mértéktelen alkoholfogyasztás, hanem a kis mennyiségű, alkoholformátumú kalóriabevitel jöhet szóba.
A gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos lehetséges kérdések
A beteg számára legfontosabb kérdéseket az alábbiakban sorolhatjuk fel:
- Miért van szükségem kemoterápiára?
- Melyek a gyógyszeres kezelés előnyei és hátrányai?
- Mennyire lehet sikeres egyáltalán az én gyógyszeres kezelésem?
- Van-e más kezelési módszer betegségemre?
- Mikor kezdődik meg a citosztatikus ellátás?
- Ki fogja adni a kezelést?
- Hol történik gyógyszeres kezelésem, ágyban fekvő betegként az osztályon vagy bejáróként az ambulancián?
- Milyen gyakorisággal fogom gyógyszeres kezelésemet megkapni?
- Meddig tart gyógyszeres kezelésem?
- Milyen gyógyszert vagy gyógyszerkombinációt fognak adni?
- Hogy történik a gyógyszer bejuttatása?
- Visszamehetek-e a munkahelyemre dolgozni a kezelés alatt?
- Milyen vizsgálatokra kerül sor a gyógyszeres ellátás során?
- Mi történik abban az esetben, ha nem vetem alá magam a gyógyszeres kezelésnek?
- Melyek a nemkívánatos mellékhatások?
- A mellékhatások rövid ideig, néhány óráig, esetleg napokig vagy hosszabb ideig tartanak?
- Mit kell tennem a nem kívánatos mellékhatások jelentkezése esetén?
- A gyógyszeres kezelés befolyásolja-e az életemet? Ártalmas-e a környezetemre?
- Szedhetek-e egyéb gyógyszereket az alatt az időszak alatt, amíg citosztatikus ellátás folyik?
- Mehetek-e napra? Ihatok-e alkoholt, sört?
- Léteznek-e olyan gyógyszerek, illetve tápszerek, amelyekkel a nemkívánatos mellékhatások megelőzhetők?
- Van-e olyan szer/táplálék, mely tiltott a gyógyszeres kezelés közben,
- Mennyibe fog kerülni a citosztatikus ellátás?
Ezek a kérdések lehetnek azok, melyek a betegeket kemoterápia előtt leginkább foglalkoztatják, tehát tisztázásuk kezelőorvosukkal fontosnak tűnik.
A mellékhatások kezelése
Az alábbiakban azon módszereket foglaljuk össze, melyek a lehető legegyszerűbben mutatják be a mellékhatások csökkentésének módszereit.
A nemkívánatos mellékhatások kialakulása gyógyszeres kezelés közben a terápia típusától függően 0 és 100 % között változik, és nemcsak a gyógyszer milyenségétől függ, hanem alapvetően különbözik az egyes emberekben is. Így biztosan jelentkező mellékhatásról végső soron nem beszélhetünk.
Ugyanazon kialakult mellékhatásra is a különböző szervezetek teljesen eltérő módon válaszolnak, s máshogy élik meg a kialakult mellékhatásokat nők és férfiak, idősek és gyerekek. Egyénre szabott útmutatást ennek értelmében megadni nem lehet. Mindössze olyan általános szempontokra hívjuk fel a figyelmet, melyek természetüknél fogva a legtöbb betege foglalkoztatják.
Mit tehetek az étkezési, emésztési nehézségek jelentkezésekor?
Hányinger, hányás
A citosztatikus kezelések legközismertebb és egyben leginkább rettegett mellékhatása a hányinger és a hányás. Klinikai gyakorlatban számos hányásellenes gyógyszert alkalmaznak. A hányás-, hányingercsökkentő gyógyszerek egyrészt a gyomor fokozottabb mozgását, illetőleg a központi idegrendszer úgynevezett hányásküszöbét változtatják meg. A hányáscsillapító gyógyszerek az esetek nagy részében a betegek koncentrálóképességét, illetőleg lelki aktivitását befolyásolják, ezért minden esetben célszerű kezelőorvossal megbeszélni ennek várható következményeit (autóvezetés). A gyógyszereken kívül néhány olyan módszer is alkalmazható, melyek segítségével a hányinger kiküszöbölhető, vagy legalábbis csökkenthető. Ezek a módozatok a következők:
- Egyszerre kevés étel elfogyasztása ajánlatos, melynek következtében a gyomor feszülése csökkenthető. A citosztatikus kezelést megelőző étkezés nem ellenjavallt, hiszen az, a gyomor sósavtartalmát megkötve vagy csökkentve, az esetleg nyelőcsőnyálkahártya felmaródást csökkentheti.
- Kerülendők a nagy mennyiségű, főleg széndioxiddal dúsított ún. buborékos ásványvizek, amelyek gyomor falának feszülését fokozzák. A gyomorfalra gyakorolt nyomás csökkentése érdekében a citosztatikus ellátás előtt 1 órával célszerű befejezni a folyadékbevitelt.
- A hányinger csökkentése érdekében kerülendők
- a zsíros vagy nehezen emészthető ételek
- a forró vagy igen erősen fűszerezett ételek a hányingert fokozhatják
- az étkezés gyorsasága is befolyásolhatja a hányinger kialakulását, így viszonylag nyugodt, lassabb táplálékfogyasztás ajánlott,
- az ételek megrágása szintén csökkentheti a hányinger kialakulását,
- a száraz ételek fogyasztása ajánlatos,
- ugyancsak kerülendő az erősen cukrozott italok fogyasztása a citosztatikus infúziók beadását megelőzően (pl.: kóla),
- kerülendő mindazon ételek fogyasztása, melyek illata az esetleges kellemetlenségérzést fokozza.
Amennyiben az étel szaga kellemetlenséget okoz, más típusú ételre szükséges áttérni. Ajánlatos azoknak az ételeknek a fogyasztása, melyek ízletesek voltak a beteg jó állapotában. Az étkezések befejezte után 20-30 perc nyugalom valamelyest tovább csökkentheti a hányinger kialakulását. Mély belégzésekkel az aktuálisan kifejlődő hányinger csökkenthető.
A hányinger kialakulásában a lelki tényezőknek is jelentős szerepe van pl. a kezelőszemélyzet ismételt meglátása, a kórházi kapun történő behajtás stb. Ilyen esetekben nyugtatók alkalmazása már a bejövetelt megelőző napokban csökkentheti a hányingert, hányást.
Hasmenés
A kezelést követő 24 óránál tovább fennálló hasmenés gyógyszeres kezelést igényel. Ilyen esetekben görcsoldók adása általában megszünteti e káros mellékhatást. Hasmenés kialakulása esetén célszerű diétát tartani, mely a zsíros, fűszeres, nehezen emészthető ételek kerülését jelentik. Mivel a hasmenések során nagy mennyiségű folyadékvesztés alakulhat ki, az mindenképpen pótlásra szorul. Ennek megfelelően bő folyadékfogyasztás ajánlható.
A megváltozott bélmozgás az esetek egy részében fájdalmat, görcsöt válthat ki, ilyenkor a következő módszerek alkalmazhatók:
- egyszerre kevés étel fogyasztása
- kerülendők azon ételek, melyek önmagukban is görcsöt okozhatnak (kávé, dió, káposzta, karfiol, erősen fűszerezett ételek, nagy mennyiségű édesség),
- a hasmenések megszűntével könnyen emészthető, rostban szegény ételek elfogyasztása javasolható (pl.: rizs, banán, alma, burgonyapüré, kétszersült vagy keksz bevitele javíthat az állapoton),
- a hosszasabban fennálló hasmenésék nemcsak nagyobb folyadékveszteséget okozhatnak, hanem a szervezet számára oly annyira fontos káliumszint csökkenésével járhatnak. Ennek megelőzésére banán, narancs vagy burgonya fogyasztása javasolható.
- Hasmenések esetén tej, illetőleg tejtermékek adása ronthat az általános állapoton.
Székrekedés
Néhány citosztatikum székrekedés kialakulásához vezethet. Ennek érdekében a kezelés megkezdése előtt célszerű tájékoztatást kérni e nemkívánatos mellékhatás valószínűségéről. A székrekedés elkerülésének módszerei az alábbiakban sorolhatók fel:
- Magas rosttartalmú ételek fogyasztása (bab, nyers gyümölcsök, zöldségek, diók bejuttatása) lehet szükséges.
- Megtartott mozgáskészség mellett a testmozgás fokozása javíthat az általános állapoton és csökkentheti a székrekedés nagyságát is. Amennyiben a székrekedés hosszú ideje fennáll és nagysága kifejezettebb, abban az esetben hashajtók alkalmazása válhat szükségessé.
A szájhigiéniáról
Néhány citosztatikum a száj kiszáradását, az ízérzés megváltozását okozhatja. Ezekben az esetekben a szájnyálkahártya gyakori öblítése válhat szükségessé. Bizonyos citosztatikumok a rágás, illetőleg a nyelés mechanizmusát nehezítik a szájnyálkahártyán keletkező apró pattanásszerű elváltozások miatt. Ezek kialakulása esetén a megkönnyítés lehetőségei a következők:
- sok folyadék fogyasztása
- jég szopogatása
- mentolmentes rágógumi rágása, mely a nyálelválasztást fokozza, s egyben csípő érzést nem nyújt
- kerülendők mindazon ételek, melyek a szájnyálkahártyát sérthetik (zsemlehéj morzsája, rántott hús stb.),
- könnyen nyelhető, emészthető ételek elfogyasztása javasolt (puding, fagylalt, gyermektápszer, turmix stb.),
- kerülendő a paradicsom, paprika, fűszeres étel stb. A panaszok fokozódása esetén gyógyszeres ellátás válik szükségessé.
- A sós vagy füstölt ételek szintén a szájnyálkahártya csípő érzését fokozhatják, így azok fogyasztása nem ajánlható,
- a szájhigiénia fenntartása gyakori fogmosásokkal, enyhén hipermangános oldattal illetőleg kamillateával javítható,
- a fogkefe minősége ugyancsak befolyásolhatja a szájnyálkahártya állapotát, ezért kerülendőek a kemény műanyagból készült fogkefék is. Langyos vízben feloldott szódabikarbónával történő szájöblítés szintén javízthatja az állapotot.
- kerülendőek azon szájvizek, melyek magas mentoltartalmuk következtében a csípő érzést fokozhatják.
A társbetegségek kialakulásáról
A citosztatikumok legnagyobb része a szervezet ellenálló képességét (immunitását) csökkenti. a behatoló baktériumokat elpusztító fehérvérsejtek száma kevesbedik, következésképpen a fertőzés veszélye kezelt betegekben lényegesen magasabb, mint az egészséges népességben. Ha a fehérvérsejtszám bizonyos érték alá csökken, az már önmagában is a fertőzés veszélyét hordozza magában, függetlenül attól, hogy a szám megkevesbedésének oka daganatellenes gyógyszer vagy egyéb fehérvérsejtszám-károsító anyag, illetőleg betegség. Éppen ezért szükséges a gyakori fehérvérsejtszám-kontrollok elvégzése, hiszen alacsony érték mellett részben a citosztatikum további folytatása súlyos, esetleg életet veszélyeztető problémákat rejthet magában, másrészt a társbetegségek kialakulásának valószínűsége fokozódik. Ezért kerülendő a tömegközlekedésben való részvétel, illetőleg olyan helyeken való megjelenés, ahol esetleg több megbetegedett egyén tartózkodik. Következésképpen gyakori kézmosás ajánlható, különösen étkezések előtt. Kerülendő a megbetegedett, influenzában szenvedő egyén látogatása.
- Közös körömvágó eszközök felhasználása az esetleges kicsiny bőrsebek ejtése miatt fokozza a baktériumok bejutásának veszélyét. Ezért citosztatikumot kapott egyén saját ollóját használja, lehetőség szerint fertőtlenítést követően.
- Borotválkozás esetében a villanyborotvával történő szőrtelenítés javasolható éppen a kicsiny bőrsebek elkerülése érdekében.
- a fürdővízben esetleg magasabb koncentrációban lehet jelen bizonyos baktérium. Ezért nem annyira a fürdés és következményes hosszabb bőráztatás, hanem a kellemesen meleg zuhanyozás javasolható.
- Bőrsebzés kialakulása esetén meleg, langyos vízzel, illetőleg szappannal való lemosása alkalmazandó.
Melyek a fertőzés jelei?
A legnagyobb elővigyázatosság ellenére a kezelések folyamán társbetegségek kialakulása vagy fertőzések megjelenése előfordulhat. Ennek jelei a láz, hidegrázás, a hő-háztartás megváltozása, izzadás, lágy széklet vagy hasmenés, a vizelet csípős érzése, száraz köhögés, torokkaparás, nátha megjelenése. E tünetek fellépése esetén a legcélszerűbb a kezelőorvossal felvenni a kapcsolatot, hiszen a nem citosztatikummal kezelt esetekben beváló gyógyszerek, mint például az aszpirin, bizonyos antibiotikumok esetleg kölcsönhatást okozva a citosztatikummal kellemetlen mellékhatásokat válthatnak ki.
Valamennyi véralkotó elemet befolyásolja a gyógyszeres kezelés?
A citosztatikus ellátás során valamennyi véralkotó elem (fehérvérsejt, vörösvértest, vérlemezke) károsodhat. Arra való tekintettel, hogy valamennyi vérelem fontos szerepet játszik a szervezeti integritás megőrzésében, a vérsejtek károsodása nemegyszer jelentős problémát okozhat.
Vörösvértest:
A vörösvértestek élettani szerepe a tüdőből bekerülő oxigén szövetekbe, illetőleg sejtekbe történő szállítása. Amennyiben a vörövérsejtszám kritikus érték alá esik (szaknyelven: anaemia alakul ki) a szervezet sejtjei nem kapnak elég oxigént, így azok működése kóros irányba tolódik el. Vérszegénység esetén fáradékonyság, szédülés, a koncentráló képesség zavara, légszomj érzés, fülzúgás alakulhat ki. Az első tünet a terheléssel fokozódó légszomj lehet. E panaszok jelentkezése esetén a legcélszerűbb a kezelőorvos felkeresése, hiszen vérképkontroll révén az állapotra egyszerű vizsgálat alapján fény derül. Vérszegénységi tünetek megjelenés esetén ágynyugalom, lassú, megfontolt mozgás, kifejezetten körültekintő helyzetváltoztatás javasolható (fekvő helyzetből először felülni, majd néhány perces ülést követően ajánlott csak felállni és továbbmenni).
Vérlemezke:
A vérlemezkék élettani hatása a vérzés megállítása, illetőleg olyan egyensúlyi állapot megteremtése, melyben sem vérzés, sem véralvadás nem következik be fölöslegesen. A vérlemezkék számának csökkenés esetében a következő tünetek léphetnek fel:
- a vizelet elsötétülése, esetleg a széklet színének megváltozása, a bőrön, különösen az alsó végtagokon apró pontszerű szederjes elszíneződések megjelenése. Ilyen esetekben kerülendő az aszpirin és ennek megfelelő fájdalomcsillapítók használata,
- nem javasolható alkohol fogyasztása,
- arra való tekintettel, hogy a fogínyvérzés valószínűsége is emelkedhet, szájnyálkahártya sérülés nélkül is ajánlható olyan fogkefe használata, mely a fogínyt nem sérti,
- kerülendő a pengével vagy késsel történő borotválkozás,
- minden bőrsebesedés valószínűsége elkerülendő, így például a vasalás is kellő elővigyázatosságot igényel,
- aranyér megléte esetén tekintettel, hogy annak megrepedése tartósabb vérzést okozhat vérlemezkeszám hiányában, törekedjünk a lágy széklet biztosítására,
- amennyiben alacsony a vérlemezkeszám, minden fogászati beavatkozás kerülendő. Vérzés fennállta esetén természetesen a kezelőorvossal szükséges felvenni a kapcsolatot.
Valamennyi citosztatikum hajhullást okoz?
Mivel a kemoterapeutikumok az osztódó sejteket károsítják, az elméleti valószínűsége megvan annak, hogy a szintén nagy sebességgel oszló hajhagymák is károsodnak a citosztatikus ellátás mellékhatásaként. Maga a gyógyszer a haj növekedését nem befolyásolja, és az esetek 99 %-ában maradandó kopaszsághoz, illetőleg a haj megritkulásához nem vezet. Kétségtelen azonban az, hogy a citosztatikumok jelentős része előre nem látható nagyságú hajhullást alakíthat ki. Vannak olyan gyógyszerek, melyek önmagukban nem járnak hajhullással, vannak azonban olyanok, amelyek szinte biztos, hogy valamilyen mértékű hajvesztést eredményeznek.
A haj kihullása, mint az előbbiekben is leírtuk, átmeneti, és a citosztatikum megszüntetése után még akkor is visszafordítható, amikor az teljes kopaszságot idézett elő. A kemoterápia következtében mintegy 10-16 napon belül alakul ki valamilyen hajhullás. Tekintettel arra, hogy a kezelés megkezdése előtt a hajhullás mértékét megmondani nem lehet, pszichés meggondolásokból talán legjobb, ha teljes kopaszságra készül fel a beteg. A kopaszság végső soron néhány napig tart, hiszen a haj újra növekedésnek indul a haj elvesztése után. az újabb kezelési ciklus azonban ismételt hajhullást eredményez. Ennek során az az 1-2 mm-es új haj is kihullik. Ismételt növekedésnek az újabb ciklus vet gátat, így eredményes hajnövekedés csak a kezelések megszűnte után várható. A kezelések általában 4-6 hónapot vesznek igénybe, így a hajhullás kb. féléves időtartamú. A terápia beszüntetését követően azonban a haj egyértelműen visszanő, általában a hajszálak vastagabbak, majdnem minden esetben göndörebbek, mint a kezelés előtt voltak.
Mi a teendő hajhullás esetén?
A betegek egy része a hajhullás tényét igen megrázónak, míg másik fele nem annyira jelentős momentumnak tekinti, ezért általános szabályt javasolni nem lehet. mindössze olyan tanácsok adhatók, melyek segítségével e nemkívánatos esemény lelki megnyilvánulásai tompíthatók.
A kezelőorvossal folytatott első megbeszélést követően legcélszerűbb a haj rövidre nyírása. Ennek előnye kettős: egyrészt a rövid haj utáni hajhullás nem annyira megrázó és látványos, mintha egy hosszú, dús hajzat válna a citosztatikus kezelés áldozatává, másrészről a hajhagymák húzása a hajzat súlya következtében ugyancsak valamelyest fokozhatja a haj kihullását.
A haj átmeneti elvesztése elsősorban és gyakorlatilag kizárólag csak a betegen önmagában jelent olyan pszichés elváltozást, mely következtében az érintett esetleg megváltozott értékűnek tartja saját magát. A kezelés következtében hajatlan beteg a közösség számára semmiféle lényegi változást nem jelent. A kopaszság ténye tehát csak a betegben alakít ki lelki változásokat, és mint ilyennek objektív, a környezet számára fennálló jelentősége nincs. Ennek tudatos erősítése az átmenetileg megváltozott állapot jobb elviselését teszi lehetővé. A hajzat átmeneti elvesztése pótolható paróka segítségével. A beszerzés módja a különböző intézményekben nem egységes, így legcélszerűbb, ha a beteg az ápolószemélyzettel veszi fel a kapcsolatot. Hazánkban a paróka receptre írható fel, így az lényeges anyagi megterhelést nem jelent. Nagy melegben paróka viselése kétségtelenül kellemetlenségekkel jár. Ilyen esetekben a különbözőképpen megkötött kendők viselése pótolhatja a hajzatot.
Megváltozik-e a kezelés következményeképpen a betegek szexuális tevékenysége?
A gyógyszeres kezelés befolyásolhatja a szexuális hormonok, illetőleg ivarsejtek működését, kialakulását. A szexuális vágy önmagában nem változik a citosztatikus terápia következményeként. Amennyiben a lelki tevékenység megváltozik, akkor az valóban befolyásolhatja a nemi aktivitást, de nem a citosztatikus ellátás következményeként jön ez létre, hanem a betegség eredményeként jelentkező pszichés megterhelés miatt.
Kemoterápiával kezelt nőbetegek esetében nem egyszer a menstruációs ciklus változik meg. A reproduktív korban lévő betegeknél a menstruáció elmaradása nem a terhesség jele, hanem a kialakult hormonális egyensúly, illetve egyes lelki tényezők megváltozásának következménye. Bizonyos kezelések következtében a kialakult hormonális egyensúly megváltozása miatt a hüvelynyálkahártyának szárazsága, következésképpeni égető érzése, esetleg szúró fájdalmassága léphet fel. Ilyen esetekben kenőcsök alkalmazása jótékonyan befolyásolhatja e kellemetlen mellékhatást. Néhány daganatellenes gyógyszer a terhesség kialakulását akadályozza meg. Daganatos betegben a terhesség önmagában nem kívánatos, így e mellékhatás végső soron nem nevezhető negatívnak. Fogamzóképes nők esetében mindenképpen a kezelőorvossal történő konzultáció javasolható, hiszen a terhesség bekövetkezte mind az anyára, mind a magzatra káros lehet. A terhesség következtében megváltozott hormonális egyensúly az egyes betegségek jelentős romlását okozhatja, míg a kezelések során alkalmazott citosztatikumok, illetőleg esetleges besugárzások a magzat életét fenyegetik. A kettő eredőjeként tehát kezelés közbeni terhesség kifejezetten ellenjavallt. Férfiak esetében a kemoterápia a spermiumok számának csökkenését idézi elő. E csökkenés általában átmeneti és csak a kezelés időtartama alatt következik be. Bizonyos műtéti eljárások, illetőleg besugárzások azonban a spermiumok számának végleges csökkenését, illetőleg a termelés megszűnését jelenthetik. Ezért a későbbi utódkérdés megoldása érdekében a kezelőorvossal történő megbeszélés javasolható a beavatkozások elvégzése előtt.
Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszeres kezelés befejeztét követő 2 éven belül a terhesség kialakulása nem kívánatos. Egyik részről sem ajánlható az utód létrehozása abban az esetben sem, ha a leendő anya kapott 2 éven belül kemoterápiát, sem akkor, ha az apa részesült gyógyszeres ellátásban az eltelt 24 hónapban.
Azt az előzőekben érintettük, hogy a szexuális vágy alapvetően nem változik a kemoterápia hatására. A lelki tényezők súlyosbodása azonban kétségtelenül befolyásolhatja a szexuális aktivitást. Az áttörés legjobb lehetőségét az biztosítja, ha az érintett elsősorban partnerével, másodsorban kezelő személyzettel tisztázza aktuális állapotát. E beszélgetések folyamán az őszinte feltárulkozás vezethet leginkább eredményhez.
Mi a teendő bőrelváltozások esetében?
A citosztatikumok egy része bőrelváltozásokat okozhat, illetve a napsugárzás hatását befolyásolhatja, így a direkt napozás esetleges kellemetlen elváltozásokkal járhat. Léteznek olyan gyógyszerek, melyek a bőr megkaparása után maradandó bőrszínváltozást eredményeznek a kaparási területen. A betegség folyamán és nem a citosztatikus kezelés mellékhatásaként kifejezett bőrszárazság, esetleges hámproblémák alakulhatnak ki, melyek ellátása nem az általános kemoterápiás beavatkozás körébe tartoznak, hanem a betegellátás általános fejezetébe sorolhatók. Felfekvésék, bőrgyulladások stb. esetében a megfelelő helyi ellátás biztosítja leginkább a bőr sebesedésének gyógyulását. A hegek vagy limfödéma következtében kialakult végtagduzzadás megítélése speciális problémát vet fel, így ezen utóbbi témakörök különleges képzettséget igényelnek, ezért célravezetőbb, ha a beteg a gondot kezelőorvosával, esetleg ápolószemélyzettel beszéli meg.
EGYÉB MELLÉKHATÁSOK
Izomgyengeség, fáradékonyság
A kezelések önmagukban fáradékonysághoz vezethetnek. Az esetek egy részében a gyengeség, fáradékonyság kialakulását a betegség önmaga, illetőleg a társuló vérszegénység idézi elő. Ilyen esetekben a pihenés, vagy a vérképkontrollokat követő esetleges véradás javíthat az állapoton. Vannak olyan gyógyszerek, melyek átmenetileg kifejezett idegkárosodással járnak. Ilyen esetekben a beteg az ujjvégek zsibbadását, majd a tünetek súlyosbodásával egyidejűleg székrekedést, mozgászavart, egyensúlyiérzés-változást panaszolhat. A kellemetlen mellékhatások a gyógyszer adását vagy megszűntetését követően 7-10 napon belül megszűnnek.
Bizonyos gyógyszerek a vizelet színének megváltozását okozhatják, pl.: Methothrexat a vizeletet sárgássá, az Adriamycin pedig vörösebbé teheti. A Novantron kék vizeletürítést okozhat, míg bizonyos szerek szintén befolyásolhatják a vizelet küllemét. A vizelet vöröses elszíneződése esetében azonban vérzés lehetőségére is gondolni kell, ezért a kezelőorvost célszerű felkeresni.
Vízvisszatartás
Bizonyos gyógyszerek (hormonok) vízvisszatartást idézhetnek elő, következményes testsúlynövekedéssel, az arc kiszélesedésével, a szemhéjak ödémás átalakulásával. E tünetegyüttes a hormonális terápia megszűntetése után néhány héten vagy esetleg hónapon belül önmagától is normalizálódik. A vízvisszatartás enyhítése céljából vízhajtók adása jöhet szóba.
Bizonyos gyógyszerek influenzaszerű tünetek kialakulásához vezethetnek. A ma egyre nagyobb számban beadott Interferonok kifejezetten végtagfájdalmakat, izom- és izületi panaszokat okoznak, hőemelkedés, láz, hasmenés, hányinger, hányás mellett. A panaszok fokozódása a kezelés megszűntetését vonhatja maga után. Enyhébb esetben azonban bizonyos gyógyszerekkel (nem-szteroid típusú gyulladásgátló) a kellemetlenségek megszűntethetők.
Kemoterápia és lelki erőfeszítés
A gyógyszeres kezelés elfogadása komoly lelki megterhelést jelent. A betegnek mindenekelőtt szem előtt kell tartania azonban, hogy a daganatsejtek különben olyan növekedésnek és szaporodásnak indulnának, melyek végül is, ha nem is rövid időn belül, de kétségtelenül halálhoz vezetnek. Az embernek a lehetséges megoldások közül a kevésbé rosszat célszerű választani. Jelen esetben a kemoterápia és annak összes mellékhatása még mindig a kisebbik rossz. Ha 5-6 kezelési ciklushoz társuló, átlagosan 5-8 napos rosszullétet vesz az ember figyelembe, az összesen mintegy 1,5 maximum 2 hónap. Ezzel szemben a daganatos beteg hosszú, lehetőség szerint tünetmentes életet kap. A folyamat szem előtt tartása tehát mindenképpen megkönnyíti a döntést, hiszen kétségtelen, hogy a terápia mellékhatásaként 1,5 rossz hónap vár rövid időn belül a betegre, de ez hosszú távon nem kétséges, hogy megtérül. A “rossz mellékhatásokkal teli” kezelés végül is olyan élettartam fennmaradásához vezet, mely a gyógyszeres kezelés elfogadását szükségszerűvé teszi. Mottó gyanánt elmondható: “a rövid ideig tartó rosszat bőségesen kárpótolja a hosszú távon kialakuló jó”. Ezen megállapítás szem előtt tartásával a döntés alapvetően megkönnyíthető.
Hogy lehet a mindennapi életet könnyíteni?
- Ne felejtsük, hogy az étkezés fokozása a mindennapi élet könnyítéséhez vezet, hiszen táplálék elfogyasztása nélkül a szervezet kondíciója romlik, a testi és lelki állapot hamarosan károsodást szenved.
- Tartsa szem előtt a kisebbik rossz elvét.
- Tegyen meg mindent a betegség leküzdéséért.
- Soha ne adja fel, ne legyen sorsába belenyugvó.
- Ne feledje, hogy a sorsába beletörődő beteg élettartama megrövidül, és szerencsétlen az a helyzet, mikor a megbetegedett testét, lelkét kezelőorvosára bízva nem törődik saját egészségével.
- Érdeklődjön utána betegségének, kérdezze meg aktuális állapotát.
- Kérje, s ha kell követelje meg kezelőorvosától a mindenkori leleteket.
- Tegyen meg mindent testi és lelki egészségéért.
- Kíséreljen meg olyan tevékenységet kifejteni (meditáció, relaxáció, kérdéscsoportok feltevése és megválaszolása), melyek segítségével az aktuális állapot jobb elviselése válik lehetővé.
- Lehetőségéhez mérten ne ágyban fekve, minden reményt feladva töltse életét, hanem legyen emberek között, járjon a természetbe, legyen járatos a világ történéseiben, egyszóval ne adja fel a reményt.
- Próbálja meg reálisan felfogni aktuális állapotát, ne hivalkodóan, de ne is titkolódzóan állítsa be helyzetét környezetében.
- Beszéljen a folyamatról. Az Ön baráti, családi köre betegségét, állapotát jobban elfogadja, ha a részleteket a betegtől magától és nem esetleges harmadik személytől tudja meg. Az események reális közlése a tények környezet általi elfogadását segíti elő. A rák fennállta nem titok, nem tabu. A folyamat nem fertőző betegség, melyet mindenkitől makacsul eltitkolni szükséges.
Általános ismeretek
Bármely gyógyszer elfogyasztása előtt a kezelőorvossal, esetleg az ápolószemélyzettel az alábbiakat szükséges tudatni:
- Fennáll-e gyógyszer túlérzékenység.
- Használ-e bármilyen gyógyszereket (ennek közlésére azért van szükség, mert számos szer kölcsönhatásban áll egymással, így az újonnan adandó vegyület hatása esetleg fokozódik, vagy csökken).
- Fennáll-e egyéb társbetegség (cukorbaj, stb.)
- Fennáll-e terhesség, illetőleg szándékozik-e a gyógyszeres kezelés befejezte után gyermeket világra hozni.
Milyen esetekben kell soron kívül jelentkezni?
- A kezelés befejezése után fennálló 2 napnál tovább tartó hányás.
- 2 napnál tovább fennálló többszörös hasmenés.
- 2 napnál tovább tartó 38 Celsius-fok feletti láz.
- Légszomjérzés, szédülés, fokozódó gyengeség.
- A köpetürítés jelentkezése, abban az esetben, ha ez korábban nem állott fenn.
- A kezelést követő 2-12 napon belül kialakult torokfájás.
- A kezelést követő fájó, csípő, égő vizeletürítés vagy hólyagtáji panaszok létrejötte.
ZÁRSZÓ
E FELVILÁGOSÍTÓ FÜZET ELSŐSORBAN AZT A CÉLT SZOLGÁLJA, HOGY A BETEG ÖNMAGA ISMERJE MEG SAJÁT KÖRÜLMÉNYEIT, ÉS SOK SZÁZ BETEG TAPASZTALATA ALAPJÁN AKTÍVAN TUDJON KÖZREMŰKÖDNI SAJÁT MEGVÁLTOZOTT HELYZETÉBEN.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
