Évi vagyok. Judittal nem találkoztam személyesen, mégis megérintett a története, a harca a rettegett kórral. Édesapja egy tőlünk nagyon távoli országból írt nekem, remélve, tudok segíteni néhány információ-lehetőséget felkutatni a gyógymódok tekintetében. Amikor Magyarországra látogatott, találkoztunk a Gerbaud Cukrászdában. Nem „flancolás” volt a hely, az úr, Andris valamikor itt volt gyakorlaton az iskolás évei alatt és kicsit így nosztalgiázhatott..

Elmesélte, a lányának keres gyógyulási lehetőségeket, gyógykészítményeket, stb. Judit a 30-as éveiben volt, amikor kiderült a betegsége. Édesapja még az Egyesült Államokban is próbált segítséget találni, megmozgatott minden követ, „megkapaszkodott minden fűszálban". Nem talákoztam rajta kívül emberrel, aki ennyire elszánt volt a gyermekéért.

Judit oroszlánként harcolt. Minden elképzelhetőt megtett, hogy legyőzze ezt a szörnyű betegséget. Családja mindenben segített, amiben csak tudott. Sajnos, mindez nem volt elég. Az orvostudomány mai állása szerint nem lehetett meggyógyítani, mert Juditot a legagresszívabb fajta mellrák támadta meg és nem lett időben diagnosztizálva.

Judit 2006. augusztus 12-én meghalt.

Mélységes döbbenet és szomorúság, amit érzek. Jóhiszeműen érdeklődtem felőle édesapjától, és ez volt a szomorú válasz…

Gyászolja őt családja, 2 gyermeke… és mi mindannyian, kik e sorokat olvassuk.

„Mindig szeret az igaz barát, de testvérré a nyomorúságban válik..”

(Példabeszédek 16:17.)

Szeretettel ajánlom e sorokat Judit emlékére.

2007. március