[15-1] [Archívum]
Sziasztok!
Az én Édesanyám nemrég hunyt el mellrákban.Időben felfedezte el is ment orvoshoz,de nem fogadta el a kezeléseket,mert egy ismerőse erősen befolyásolta.Sajnos nem gyógyult meg,ahogy hitte.Szeretném,ha segíteni tudnék,minden olyan embernek,aki hasonló cipőben jár.
Köszönettel Edina
|
Sziasztok!Elolvastam néhány hozzászólást.Nekem májusban küldtek egy levelet a mammográfiáról,hogy menjek vissza ultrahangra.Citológiát is vettek ami pozití lett.Mindent megmondtak kertelés nélkül.És ,hogy mire számíthatok.Daganatra operáltak május 28-án.Jól viseltem mindent.Egyszer jutott el a tudatomig,hogy mellrákos vagyok.Azóta sem foglalkozom vele.Olyan mintha nem is lenne.Most megyek a negyedik kemoterápiára.Eddig elég jól viseltem .Csak a szagokat nem bírom.Sugárkezelést is terveznek.Nálunk mellrákos beteg nem volt,csak tüdőrákos,az apám a nagyapám,és apám testvére.mind meghaltak.Én mindennap reggel éhgyomorra iszok NONI dzsúzt.Minden hónapban 12000ft.Ha ettől érzem magam jól akkor nem sajnálom érte.Sziasztok,sok dolgom van még az életben.Marika. |
Sziasztok!
Én magamnak köszönhetem, hogy mellemben észrevettem egy csomót és, hogy orvosira készülök majd egyetemre. Eddig jóindulatú csomóról van szó, amit ajánlatos kivenni, de még nem tudom a szövettani eredményt. 17-én tudom meg. 20 éves lány vagyok még és sok mindenki kiröhögött, hogy én ilyen fiatalon.... Nekem hogy lehetne. Nem vagyok beteg, semmi bajom nincs és csak megint hisztizek. Kb. ennyit mondtak és barátok. Pénteken a doki nem ezt mondta, mikor ultrahangon voltam és 2x megszúrt. Amúgy a jobb mellemben van kb 10mm-es csomó. Nekem anyumnak volt méhrákja, utána 2003-ban meghalt, mert áttétes lett. Amúgy meg szerintem ott az orvosok híbája volt, mert olyan műtétre meg amolyanra elvitték és utolsó műtét. Végbélkiépítés. Ami után 1 hónap és meghalt. Nagyon nem azt ette, amit kellett volna.
Én orvosnak készülök, de annyit tudok, hogy nem szabad semmit se elhalogatni, mert utána késő lesz. Családban mellben senkinek nem volt semmi. Nagyapám tüdőrákban halt meg.
Nagyon megijedtem, mert még 20 éves vagyok és mi lesz a sulival, ha műtétre megyek. Az életet akkor is élni kell és nem azon agyalni, hogy most mi van. Tanulok és suliba járok és mikor megyek műtétre, arra az időszakra magántanuló leszek. Még érettségin vagyok, felnőttoktatás nappali rendszerű 2 éves képzésen.
Lerakom a cigit és teljesen nyugalomban fogok élni és egészséges ételeket fogok enni, semmi rákkeltő kaját nem eszek, nem szeretnék rosszabbodni.
Kedves Lindus! Sajna csak a mai napon olvastam a bejegyzésed. Nagyon kiváncsiak lennénk, mi lett az eredményed 17-én és egyáltalán, hogy mi van veled!!! Kérlek írj, legalább az e-mail küldővel, balra találod!
Évi, az oldal szerkesztője (2009.09.04.) |
Üdvözöllek.
Szeretném figyelmedbe ajánlani weboldalunkat, Mindent egy helyen !!
A főoldalunkról 9 aloldal nyitható meg. Sok érdekesség. Gyere és kukkants be.
www.vasasmost.gportál.hu
Várunk szeretettel.
A szerkesztői team. |
Sziasztok! BUÉK Mindenkinek!
Sokáig nem voltam gépközelben, mert örültem, hogy itt a hó..., sétáltam sokat, olvastam és próbálok rájönni, mi az, ami miatt ezt a kemény leckét kaptam az élettől.
Rokonok, kedves ismerősök elárasztanak a "csoda" Cd-kkel, meg könyvekkel (ezeket elég hamar le is raktam, mert valahogy a hülyeségre nem programozom az agyam felszínes, manapság divatos "varázslók" porhintése nekem már annyira átlátszó..)
Kislányommal sétáltam egy könyvesboltban, a Hellinger - módszert ismertető tanulmányokat leíró könyv (Amikor a test jelez) akadt a kezembe és hol nyitottam ki... hát persze, hogy a mellráknál. Újat nem tudtam meg, anya-gyerek kapcsolat hibáit talán úgy vétem, mint ahogy az anyu vétette. Javítok és SZERETEK.
Most hétfőn lesz az utolsó előtti kemoterápiám. Készülnöm kell rá rendesen lelkileg mert az előző..... :(((
Folyosón vártunk, tőlem nem messze egy sopánkodó hang: "Bááárcsak lecsuknánk a szemünket és elaludnánk miiindörökre..." Jézusom... elmosolyodtam, hogy ehhez a kivánsághoz nem kellene a kezelésre várnia, de nem szóltam semmit, a mosolyom találkozott egy másik mosollyal, egy 70 körüli Mary Poppins (épp mint a könyvben a grafika) állt mellettem, akivel aztán messzi távolba kerültünk a nyavalygástól, meg a betegség szagától, a haldoklóktól, innen a pokol tornácától, és egy távoli kis felhőn beszélgettünk órákig.
Megköszönte az erőt, könnyes szemmel megsímogatott és a legszebb mosollyal ami egy mesebeli tündértől telik úgy mondta: meg fog gyógyulni! Megsímogatott, mintha egy érzékeny, törékeny madár szárnya ért volna hozzám (úgy látszik elfelejtettem, hogy az igazi símogatás angyalszárny érintéséhez hasonlatos,... talán ezért is szeretem a madarakat)
Hárman vártuk a kezelést, mindhárman annyira mások... egy 50 körüli higgadt, vígkedélyű tanárnő, egy velem egyidős kis nő, aki úgy tűnt szomorkásan, beletörődve, szinte teljesen feladta, meg jó magam, aki egy ciklámen színű sálat kötött a fejére rémesen, elfelejtett papucsot vinni és a magassarkú csizmáját ( a balt) nem tudja rendesen felhúzni az infúzió miatt, és mikor a szomorkás szobatárs infúziójával baj van, úgy szalad fején a lobogó sállal, sántítva (mivelhogy a csizmába nem tud belebújni) görgetve az infúziós állványt, hogy közben még van ideje a tükörbe nézve megállapítani, hogy tök jó statiszta lenne egy sánta kalóz jelenethez.
Egy katolikus (?) hölgyemény állított be a kórterembe a kezelés közepén, hogy feladja nekünk az utolsó kenetet. Na...
Tanárnő rosszallóan ránézett a szemüveg mögül, mint gyenge értelmű tanítványára, én először visszatartottam a nevetést, (annyira Kusturica filmbe illő volt a jelenet, )de visszatartottam a megjegyzésem is, hogy az asztalos rokona esetleg nem ugrana be a koporsóhoz méretet venni? de aztán nem szóltam, mert szomorú szobatársat nem akartam felzaklatni.
Aztán, hogy hogyan jött az ötlete, hogy legyek első áldozó (???? kemoterápia alatt????) nem is értem,, aztán gondolom a kérdőjelek a buborékban láthatóvá váltak a fejem felett, mert döbbenetem látva megjegyezte: "hát minden megvan hozzá: hárman vannak a szobában: Atya, Fiú, Szentlélek" tanárnő megvető tekintettel végigmérte, majd visszabújt a könyvébe, szomorú szobatárs parókája a homlokába csúszott, én meg röhögőgörcsöt kaptam, mert ilyet még a Kusturica sem talál ki:)))
Aztán másnap már nem volt kedvem nevetni, mert hab a tortán az életmentő injekciót (a terápia után 24 órával kell beadni) nem tudtam kiváltani, ugyanis "-Még az onkológiai nagyker-ben sincs" - mondta a gyógyszerész. Na, megtudtam, hogy sajnos már "onkológiai nagyker is van" (persze van, csak így olyan furán hangzik) érdekes, hogy a kórházban nem tartják ezt az injekciót, minden betegnek magának kell kiváltania, majd visszamenni vele a kórházba és beadatni.? Nagyszerű.. fizikailag tök jól éreztem magam, aztán mégis egy injekció miatt fogok megdögleni? Öcsém is ideges lett persze. Nagy nehezen megszereztük az injekciót, miután a segítőkész gyógyszerész az összes lehetséges gyógyszertárat végig telefonálta. DE este (mondták nekem a mindenható kórházi személyzet) már senki nem lesz aki beadja (???)nyugodtan adjam be magamnak.
Hát beadtam magamnak. :)))) Ez legyen a legkevesebb. No comment. De infúziót bekötni nem fogok!
A hajam nemrég elkezdett hullani, úgyhogy megkértem drága J. barátomat, nullás géppel vágja le. Nem gondoltam, hogy ilyen rengeteg hajam van! Bokáig jártunk benne.. szinte.... de komolyan. Szóval kendőzök, de ez legyen a legnagyobb baj. Szerdán biopszián voltam (azt hiszem említettem a csomót, ami nagyon komolyan megijesztett) hát hála Istennek, 90% hogy semmi baj, műtét utáni göb, semmi rosszindulatra utaló jel nincs az ultrahangos vizsgálat alapján az orvos szerint. A szövettan jövőhéten lesz meg.
Na, de már nem akarok erről a tortúráról írni, hétfőn magammal viszem apám egyik afrikai maszkját, hogy távol tartsam a varjakat:)))
Karácsony szépen telt. Szent este éjszakáján a drága barátommal felmentünk a tető teraszára és egy "kívánságzsákba" belesúgtuk a KÍVÁNSÁGUNKAT és felengedtuk az égbe. Gyönyörű volt! Repült, mint egy nagy fehér hőlégballon, fel az égbe a csillagok közé, vitte a kérést és olyan gyönyörű volt, ahogy a fehér lampion lángocskája repíti és egyre közelít a fénye a csillagok fényéhez. Annyira szép volt!
MInden jót és Szépet Nektek is!!!!
Kedves Ildikó! Nagyon tetszik a bejegyzésed, stramm csajszi lehetsz, aki egy kalap alatt gondolkodtat el és nevettett meg... Nagyon szeretném, ha írnál az e-mail küldővel, szükségem lenne egy kis segítségre! :-)
Évi, az oldal szerkesztője |
Mindenkinek boldog és legfőképpen tünetmentes boldog új évet kívánok.
Macimariann |
Szia Évi!
Köszönöm! Küldtem is mailt. Sajnos a szövettan még a második tervezett időpontra sem lett meg. Remélem nem kell újabb műtét, nem tudom, mennyire biztos a műtét alatti fagyasztásos eljárással készült eredmény.
Várok.
Ildi
|
Szia Ildi! Gondoltam rád 11-én, nagyon várom, hogy jelentkezz!!!! Évi |
Sziasztok!
Ildi vagyok, negyven éves, egyedül nevelem a kilenc éves kislányomat.
November tizenegyedikén lesz a műtétem, a jobb mellemben van három rosszindulatú csomó, a hónaljban még nem mutatott semmit az ultrahang.
Nagyon félek, de erőt ad, ahogy olvaslak benneteket, mert túl kell élnem.
Sziasztok.
Szia Ildi!
Sajnálom/sajnáljuk, hogy ilyen ok kapcsán ismerkedünk... Engem 35 évesen műtöttek és én is nagyon féltem. Meg szerintem mindannyian, főleg, ha nem "csak" magunk miatt aggódunk... Kérlek írj az e-mail-emre, itt balra a küldővel! Szeretnék veled egy kicsit beszélgetni, ha nem baj.
Szeretettel: Évi |
Szia Évi. Én is szivesen megosztanám a történetemet. Hogyan tehetem? Edit
kallai66@freemail.hu |
Szia Évi!
Csak azt szeretném tudni, hogyan lehet az én történetemet leírni, mivel nem találtam ilyen lehetőséget!
Válaszodat a pocckiraly@freemail.hu címre várom.
Üdv: Icu |
Szia Évi és MINDENKI!
http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=2596
Ez a cikk múlt héten készült velem.Elmondom,hogyan éltem meg a mellrákot és hogyan élek most 11 évvel a mütét után.
Szeptembertől megint lesz hastánc.......Évi,mikor látunk?
Erika
|
Most találtam rá erre az oldalra. Nagyon jó, hogy meg lehet osztani hasonló sorsú emberekkel a gondjainkat. Júlia |
[15-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
érdemes benézni! 
